Prince: a négyszázalékos herceg

Kibontva a dobozt és ormányodat a nyílás fölé téve gyermekkorod széndioxidos patronjai jutnak az eszedbe, mintha abból szippantanál, miután kiürült és kicsavartad a szódás szifonból, van benne valami egészen távoli a búzasörök hangulatából.
Pohárba töltve habzik, mint egy agyonhajszolt csikó szája, szörnyen sápadt, jellegtelen, lehetne akár szörp is, amire a vadul felfelé szánkázó buborékok látványa is ráerősít.
Ha csak kóstolod, teljesen jellegtelen szárazkás, és mégis picit édeskés, kicsit fémes-szappanos alapíz, ami nem is baj. Feltűnően soká érkező, eleinte jóformán azonosíthatatlan, de utólag egyértelmű, Gabi szappan utóíz. Nem aláz, nem demoralizál, a büfi elviselhető utána.
Nagyobb dózisnál, pláne, ha kiszökött a széndioxid, megdöbentően édeskés, sokkal teltebb íz, szinte sörnek tekinthető, és az utóíz nem több, mint ha csak csipegeti az ember, tehát a homeless bulik egyik elitsöre lehet belőle, már csak azért is, mert a nagyágyúkkal (Riesenbrau, Hopfer) egy árkategóriában terítik.
Alkohol: 4,0%
Verdikt: 4,5/10

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Az eredeti cikk itt érhető el

Leave a Reply