Mégis, kinek a szövege?

vilag.jpgAz ember mikor először látja viszont mondatait mások írásaiban még némi büszkeséget is érez, mennyire jókat is ír. Amikor aztán azzal szembesül, hogy könyvének egy fejezetét lopják el, egy az egyben már kevésbé boldog és reklamál.

Van már tapasztalatom ebben, mert velem és szerzőtársammal a klasszikus plágium is megesett. 1998-ban még Magyarországon gyerekcipőben járt az Internet, így a „Sörök világa, a világ sörei” című Vétek Gyurival közös könyvünk – Raabe-Klett Kiadó 1998 – kapcsán véletlenül szereztünk tudomást a plágiumról.

Egy ismerősünk hívta fel a figyelmünket az akkor még létező Gourmand magazinban van egy remek cikk a sörről. Kíváncsian vettük kezünkbe a lapot, melynek fő anyag – az a bizonyos remek sörös cikk – egy teljes fejezete volt könyvünknek. Akkoriban még kicsi volt a témában működő lap, a gasztronómiai újságírók többnyire még személyesen ismerték egymást. Ezért nem tudom a plagizáló mit gondolhatott magában, hogy nem szerzünk tudomást a plágiumról, de mindenesetre mikor jelentkeztünk nála, kifizette a honoráriumot, amit normál esetben is fizetett volna a közlésért

Nem gondoltam volna, hogy hasonló még egyszer megtörténik velünk. De megesett.

sorteka.jpg

A Beerporn internetes magazin, ugyan a forrás megjelölésével, de megkeresésünk és engedélyünk nélkül használta „Sörtéka – Habos kalandozások a világ körül” című könyvünk „Sörlexikon” című fejezetét, ami hosszú évek munkájával készült és újabb szócikkekkel bővül ma is. Az induló magazinnak „Sörszótár” néven ez a kis lexikon kiemelt anyaga lett, és hosszú ideig ez volt a legfontosabb és legtartalmasabb része, komoly szerepe volt a kezdeti tartalomhiány ellensúlyozásában.

A főszerkesztő Knap Gábor, amikor azzal az igénnyel léptünk fel, hogy rendezzük ezt a jogellenes helyzetet, és fizessen számunkra – a törvény szerint is járó – honoráriumot, kérésünket azzal utasította vissza, hogy ugyan már, miért majd két év után reklamálunk és úgy gondolván, hogy ez a dolog elintézési módja, levette az internetről a jogtalanul használt több mint kétszáz szócikket.

Szerintetek rendjén való ez? Valóban ez a megoldás?

Mert szerintünk nem!

Rajtunk számon kérni, hogy miért csak most lett elegünk, a két éve tartó, folyamatos jogsértésből és a jóhiszeműségünket megkérdőjelezni enyhén szólva udvariatlanság. Ráadásul az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról azt is kimondja, hogy „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a felhasználó köteles a szerzőt vagy jogutódját, illetve a közös jogkezelő szervezetet a felhasználás módjáról és mértékéről tájékoztatni.”

Vagyis a „Sörszótárt” felhasználónak kellett volna tájékoztatni bennünket, és nem arra várni, hogy jelentkezünk-e vagy sem. Az már csak hab a sörön, hogy ismételt megkeresésünkre már válaszra sem méltatott bennünket!

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Az eredeti cikk itt érhető el