Legenda vagyok

Örülök, hogy 1980 előtt születtem. Örülök, hogy voltak zűrzavaros éveim, örülök, hogy jártam alternatívnak titulált koncertekre (alternatív a f@szom, rakenroll, mondaná a poszt tárgya), örülök, hogy megismertem például a Sziámit, a Karabélyt, vagy éppen a Vidámparkot. 13 éves lehettem, mikor a Budai Parkszínpadon lépett fel a Sziámi és vendégként a Vidámpark. 90 fokos fordulat volt az életemben. Azelőtt nem láttam még ilyen szintű züllést, nem kellett hányáson átlépkednem, fuldokolnom a füsttől, és tökrészeg énekest sem láttam még, aki a tetves kurva anyjába küldi a közönséget a számok közti szünetben.

Őz Zsolt zseni. Zseniális szövegíró, jó zenész, alkoholista, nonkonformista, legenda, aki a mai napig éli a rakenrolt. (Az megvan, mikor lement reggeliért, összefutott egy haverral és négy napig ittak? Persze kulcs csak nála volt, a lakásban raboskodó barátnőjénél nem.) Néha szétesik két hónapra, vagy hatra, néha nem iszik négy évig, néha könyvet ír, néha zenél.

Hogy jön ez ide?

Találkoztam Lotterfeld Boholy bukott íróval a Boráros téren, aki egy szemmel láthatóan hajléktalan taggal ücsörgött egy padon, békésen söröztek. Talán ennyiből világos, hogy Őz szarul néz ki. Persze utoljára úgy '97 körül láthattam, azóta pedig sok vörösbort folyt el a Nádasban Csepelen. Mondjuk Őzhöz mindig hozzátartozott, hogy borostás, félrészeg, és – ha éppen véletlenül egy hete iszik – büdös is kissé, de akkor is.

Lépd át, ha büdös a bácsi
és víz helyett a vérben fürdik

De neki mindent szabad.

Bohollyal kocsmába mentünk, Őz elment elintézni valami ügyeit, de utánunk jött a Zsiráfba*, aztán leült, és nem lehetett lelőni, mesélt-mesélt-mesélt. Azt tud. Ontotta magából a sztorikat, amiket még úgy is élmény volt így első kézből hallani, hogy egy részüket már ismertem. Őz pörög, mint majom faszán stanicli. Annyira, hogy az általában bőbeszédű és helyettem is beszélő Boholy sem mondott órákon keresztül túl sokat. Őz mesélt a fociról, Csepelről, bulikról, barátnőkről, érintettük József Attilát és Arthur Koestlert, Lovasit, Müller Pétert, a Szigetet, bulikat, részegséget, betegséget, nőket, és nagyjából mindent a világon.

sírva vigad a tüdõ, és puffad a máj
borzasztó ez a kóceráj

Még egy kört!

(avagy Őz és Boholy isznak)


Na és persze ittunk. Tízig. Ekkor felhívtam a tudakozót, hogy mikor megy éjszakai usz Törökbálintra, mert Őz kezdett fogalom nélkül lenni, majd átmentünk a Pávába, ahol újabb sörök és sztorik következtek.

Régi képeit mutatja nekem ez az
egyenes jellemû képmutató

Én 11 felé hazakóricáltam, a többiek sem maradtak már túl sokat, de az a kis idő hosszúnak tűnt, ha Boholynak hinni lehet.

Lotterfeld: óh
tezsvér
nem élek
végem van
🙂
Lotterfeld: az őz még nekiállt erőszakoskodni plusz sörér, utána meg
jött a paráival és
fel kellett tenni az éjszakai buszra, mint egy gyereket

Már 15 éve is azt mondta mindenki, hogy Őz pár hónapon belül halott lesz. Abban mondjuk még rakenroll is lett volna. Most, 39 évesen már ne haljon meg. Soha.

* A Liliom utcai Zsiráf hihetetlen hely. 10ig van nyitva, folyton bömböl a rockzene, a berendezés – a csocsóaasztal kivételével – a 70es évekből maradt vissza, a kriminálisan olcsó házisör tényleg kriminális, a csapos néni pedig általában két hihetetlen nagydarab ürgével kártyázik forintos alapon, a közönség pedig 16 éves wannabe tüntetőkből és nyugdíjasokból áll.

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Az eredeti cikk itt érhető el

Leave a Reply