Lauren Beukes: Moxyland


"…a katasztrófaturisták épp belekóstolgatnak a nyomorba, fényképezkednek a kölykökkel, talán szereznek egy kis szerelmi mutit a sangomától, vagy kipróbálják a mqombothi sört, amit úgy adogat körbe pár faszi, mintha nem csak azért lennének itt, hogy minél hitelesebbne tűnjön az életkép, és keressenek egy kis pénzt, amiből aztán vehetnek maguknak egy Zamaleket, egy rendes sört, rendes üvegben, mert már úgysem érdekelnek senkit a hagyományok." (40. old.)
A Zamalek Kairó egyik kerülete, egy egyiptomi focicsapat, de itt a legnépszerűbb dél-afrikai sör, a Black Label beceneve.
A mqombothi vagy umqombothi (xhosa) egy tradicionális kukoricasör, alapvetően cirokmalátával és élesztővel készül, de sok változata van. A receptek sokszor generációkon át öröklődnek. Alacsony alkoholtartalmú (kevesebb, mint 3%), sárga, opálos, a kukorica miatt kissé darás/darabos ital. A kukoricamaláta illetve a cirokmaláta arányával befolyásolják a sör színét, utóbbitól sötétebb lesz a sörlé. A szárazanyagot négyszeres mennyiségű vízzel főzik fel és egy éjszakán át hagyják erjedni. Az első erjedés után a cefre egy részét kiveszik a főzőüstből és szárazra sütik, amit aztán kásaként fogyasztanak (isisdudu). A sörlé erjesztőkádba kerül, még egy kevés malátát adnak hozzá és melegen tartva kevergetik. Amikor véget ér az erjedés, leszűrik a főzetet és hagyják kihűlni. A maradék cefrét (intshela) megszárítják és takarmányként hasznosítják, de vannak akik eltesznek belőle egy adagot, hogy azzal sűrítsék a leszűrt sört. A sör elkészültét közösségi ivászat követi, és a mqombothi fontos szerepet tölt be több hagyományos szertartásban is.
Az eredeti cikk itt érhető el

Leave a Reply