Kalapban a kocsmában, kalapban a lakásban

Valakit, aki kalapot hord kocsmában, sőt akár lakásban is, rendszeresen érhet direkt támadás. A háta mögött meg még gyakrabban. A kalapot odabenn illik levenni! Ismerős? Nekem is az! Ha nem teszem, nem azt nem jelenti, hogy nem ismerem ezt a szokást, “szabályt”. Csak azt, hogy nem alkalmazkodom hozzá. Ez részemről nem tiszteletlenség, de még csak nem is lázadás. Ez egy másik választás. Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

Mindazoknak, akik ezen háborognak: Én úgy hordom a kalapomat, mint a Te frizurádat. Nem érdekel, hogy Neked ezt nem kellene tudni. Nem kérdeztél meg. Nem mentség az, hogy mit gondolsz a fejedben lévő összefüggés szerint. Az a Te fejedben van! Nem mentség az, hogy hány embert tudsz magad melléd állítani. Én nem vagyok közülük való! Nem érdekel, hogy milyen okafogyott, esetleg számodra is ismeretlen, homályos eredetű szabályra mutogatsz, amit nélküled és nélkülem hoztak létre. Azt én sehol nem írtam alá és soha nem fogadtam el. Te igen?

A kalaplevétel eredete

A kalapemelés szokásának eredetét több korig is visszavezetik. Nem végeztem mindent lefedő kutatást, de több forrásból utánaolvastam a témának. A leggyakrabban a lovagkorra hivatkoznak, amikor a páncélos lovagok a megérkezésükkor a sisakjuk levételével jelezték békés szándékukat. Más írás az ókori egyiptomi időkre referált, amikor pedig a kopaszra nyírt rabszolgák a rabszolga mivoltukat az uruk felé a fejfedő alatti kopasz fejük feltárásával jelezték. Vannak még más eredeteztetések is. Viszont mindegyiknél gyakrabban megfigyelhető fórumokban, hogy az emberek nem tudják ennek a szabályuknak az eredetét, csak használják. Ezzel még semmi baj, de ha már tudatlanul meg is követelik egymáson, azzal van. Magában nem minden hagyomány érték!

Új idők, új kalapok

Hadd formáljuk újjá a világot, ha ideje van! Ismerjünk, de ne feltétlenül ismerjünk el lejárt érvényű szokásokat! Önmagában ez nem tiszteletlenség. Az teszi azzá, hogy valaki így akar gondolkodni róla. Ma már más szerepe van a fejfedőknek. Önként választott stíluselemek is, mint a tetoválás. Úgy nézel ki, ahogy választod. Ezt hadd döntsd el Te! Nagyon sok öltözködés, hajviselet, stb. nekem sem tetszik. De szerencsére nem tapad hozzájuk illemszabály, így véletlen sincs hozzá ál-felhatalmazásom, ha ebbe kéretlenül beleszólok. Ha meg akarom mondani, hogy nem tetszik, a véleményemet kell felvállalnom, nem egy szabályra mutogatnom.

Kalapban a kocsmában, kalapban a lakásban - Kocsmaturista

fotó: Gattyán Marianna, készült Zalaegerszegen a Borpatikában

Házőrző kutyák és hagyományőrző emberek

Miért tartunk és tartatunk be szabályokat, amiket látszólag ránk kényszerít a múlt? Ugye nem kutyák vagyunk, akiket idomítanak és aztán aszerint viselkedünk? Nem azt mondom, hogy dobjunk el minden hagyományt! Csak gondolkodjunk! Ha nem értünk valamit, akkor kérdezzünk vagy járjunk utána! Ha értelemre találtunk egy szabályban, használjuk! Ha nem, ne! Ezek után van okunk mindkettőre! A hatáskörünk azonban legyünk mi magunk. Nyárspolgár-őrséget tartani nem kell!

Leveszem a kalapomat és mégsem tisztellek?

Nem tisztellek, mert nem veszem le a kalapomat? Te nem tisztelsz engem, hogy egy összefüggés-táblázat egy cellájaként kezelsz! Ha a hagyomány arról szól, hogy az egyik ember korlátozza a másikat a szabadságában, a jó érzésében, az ízlésében, a szokásaiban, akkor a hagyomány is bekaphatja! A hagyomány legyen egy kedves, jó érzésű dolog, ami összeköt és nem szétválaszt embereket. A „Te házad, a Te szabályaid” – oké, legyen! Nem biztos, hogy akarok a Te szabályaid szerint játszani, csak hogy a házadban lehessek. Nem biztos, hogy neked hiányozni fogok. Nem biztos, hogy nekem hiányozni fog a Te házad.

Nemcsak hogy jelenthet mást is a valóság, mint a táblázatodban, jelentheti egyenesen az ellenkezőjét is. Nálam, ha valakinek mégis leveszem a kalapomat, pedig nincs okom rá, nem a tisztelet jele, hanem a bizalmatlanságé. Nem bízom benne, hogy az illető képes rugalmasan gondolkodni. Nem bízom benne, hogy a rugalmatlan gondolkodásmódja szerint majd nem torolja meg valahogy az ellenszegülésemet és nem kerülök hátrányba miatta.

Talán nem tűnik nagy ügynek ez a téma, de engem érdekel. Mert érdekel, ami felé mutat, hogy az emberek a korlátaikra büszkék és arra, hogy azokat hogy kérik számon egymáson. Én nem ezt az irányt szánnám az emberiségnek.

Ha amúgy budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok főleg, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista

A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista

Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!

TÉRKÉPEN A KOCSMATURISTA MÁR MEGÉNEKELT HELYSZÍNEI:

Egyéb írások a Kocsmaszociológiában:

A kocsma leghangosabb vendége

Az új modoros kocsmák kora is lejárt?

A kocsmai elhatárolódás optimális mértéke?

The post Kalapban a kocsmában, kalapban a lakásban appeared first on Kocsmaturista.

Az eredeti cikk itt érhető el