Halász Margit: Éneklő folyó


"Hát abban a szeretkezésben, ami a vasalás után következett, nem sok köszönet volt. Béci kihúzta a vasaló dugóját a konnektorból, erre nem lesz szükség, mondta, és derékon ragadta Marit. Miért köpködsz állandóan?, hallottam, most is köptél, akadékoskodott Mar. De hát más is szokott köpni, mondta Béci, apám is köpött, nagyapám is, a nők is köpnek, az ember van úgy néha, hogy köp. Mari mondani akart még valamit, miközben Béci az ágy felé taszigálta, el szerette volna mesélni, milyen nagyszerű dolog is lesz neki a Tiszát festeni, de nem volt rá ideje. Hol voltak már azok az idők, amikor Bécit ő vette le a lábáról, mármint szó szerint, két vállra fektette, és kedvére lovagolhatott a marha nagy emberen. Milyen égetően bizsergető volt az! Béci mostani közeledésében agresszió volt, romantikátlan, játéktalan nyerseség. Talán a sok csontozás, vágás, nyúzás tette, talán nem. Mindenesetre ritkultak Mari kezdeményezései, így hát Bécinek kellett átvennie a gyeplőt. Át is vette, különösen akkor, ha volt benne egy-két sör vagy négy-öt, mint most. Marinak pedig minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy öt korsó Borsodi sörrel ölelkezzen." (27. oldal)
Az eredeti cikk itt érhető el

Leave a Reply