Éljen május elseje!

Régi hagyomány már a kis társaságunkban, hogy a forradalmi munkásság osztályharcos ünnepét a párt és a kormány vezetőjével ünnepeljük.

Szeretettel várunk 2008. május 1.-én a Városligetbe a Nagyrétre, ahol ismét egy kellemes napot tölthetünk együtt sok-sok vidám rendezvény kíséretében a munka ünnepén!

– írta az MSZP köremailje szerdán. Az járt a fejemben, hogy ez pont nekünk való amikor május 1.-jén felébredtem és nekiindultam a majális meglátogatásának. Amúgy kb. a tizedik majális az életünkben, nagy meglepetés nem érhet minket, mit veszíthetünk ha kimegyünk? Otthon mégse ülhetünk, nem? Erre gondoltunk a Könyvtáros Testvérrel, akivel finoman szólva is megátalkodott szociopatának számítunk, már ami a kikapcsolódás címén tanúsított viselkedésünket illeti.
Nos, tévedés volt.
Tegyük hozzá, hogy valóban azt gondoltuk már ezelőtt 8 évvel is, hogy nem érhet minket meglepetés a majálison. Ekkor ünnepelte Horváth Tibor énekes 10. szakmában töltött évét az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szakszervezetének színpadán, ahol a világ legelképesztőbb nyereményjátékának beharangozója így hangzott: "Aki a most következő kérdésre helyesen válaszol, az nyer egy szórólapot!"
Komolyan baszki.

A nap nem volt szegény bizarr fordulatokban.
Kezdődött azzal, hogy egy 300 Ft. értékű nyakkendő viselésére köteleztem Doktor urat, hogy legyen rajta vörös.

Gyanút foghattam volna persze, amikor a Felvonulási téren egy kerekesszékes tánccsoport palotás előadásába keveredtünk. „Jellemerősítő, mint mondjuk a hólapátolás.” mondta Réka -aki alkalmi (?) társunkká szegődött aznap – valamire Bundinak, – aki Eltökélt Jellem – de sajnos nem tudtam figyelni mert a tánccsoport felől Michael Flatley zenéjét hozta a szél, úgyhogy inkább elindultunk a majális felé.
Itt jegyezném meg, mennyire gyűlölöm az egyformásdit. Kurvára nem vagyunk egyformák. Egyenlők igen. De ez nem azt jelenti, hogy nyolc kerekesszékesnek palotásoznia kell. Szörnyű. Szánalmas. Borzasztó.
Hát, a majális az egy csoda.
Értelmetlen, kaotikus kavarodás, és mindenki úgy érzi, itt bármiféle kompromisszum nélküli, vállalhatatlan dolog büntetlenül elkövethető. Harminc méteren belül árulnak pokrócról román sportcipőt, pedálos turult, lejárt szavatosságú borotvahabot és irodalmat, és az idei favoritot az indiánzenét. A második álazték álzenész bandáig bírtuk amikor is kénytelenek voltunk meginni:

az első sört. További kalandok a klikk után.
[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Az eredeti cikk itt érhető el

Leave a Reply