BrewDog – Waimea

A skandinávok után most jöjjön egy skót-felföldi IPA-gyáros. Ez nem más, mint a nem csak sörbuzik körében egyre ismertebb BrewDog. Rengeteg történetet, sikert, videót belinkelhetnék most ide a sörforradalom két emblematikus alakjáról, akik minden kétséget, bizonytalanságot maguk mögött hagytak, és egy olyan márkát építettek fel, amit szakmai elismeréseik, és fanatikus rajongóik hada tud igazán jellemezni.

Az asztalunkra ezúttal egy single hop IPA került. A sörök fűszereként ismert komlókat, nagyon beskatulyázva, két fajtába sorolhatjuk: az egyik a keserű komlók csoportja, amik meglepő módon a sör keserűségéhez tudnak nagyban hozzájárulni, valamint az aromakomlók, amik nem fogjátok kitalálni, az illatához, aromájához bizonyulnak jelentős segédletnek. De ezeket nem kell ennyire kőbe vésve kezelni, szabadon lehet, és érdemes is kísérletezni. Itt van például ez a sör is. Single hop IPA, vagyis egyfajta komlót használtak fel hozzá, rendesen megpakolva, ami ízében, illatában is egy egységet alkot.

Mi ez a Waimea? Brewdog-ék készítettek 4 különböző single hop IPA-t, amik a komlót leszámítva mind ugyanabból az alapból, ugyanabból a receptből lettek felépítve. A 4 fajta komló pedig 4 kontinensről származik. A Waimea egy új-zélandi verziója ennek az IPA is Dead négyesnek.

Aki rápillant az üvegre és nem figyel, azt hiheti, hogy a skótok zászlóshajója került most az utunkba, a Punk IPA. Minket is majdnem megtévesztett, de eszünkbe is juttatta, hogy nem szabad arról sem megfeledkeznünk, ideje újból kóstolni és írni is róla.

Na, de vissza a mostani sörünkhöz. Kitöltjük, és elégedetten konstatáljuk, hogy a kissé zavaros narancsszín, a piszkos fehér habkorona, igazán illik a mai kánikulai délutánhoz. Becsukjuk a szemünket, orrunkhoz emeljük és máris egy fenyőerdő közepén érezzük magunkat, amint a nyári délutáni fürdőzésből igyekszünk vissza szállásunkhoz. Friss, intenzív, zöld, tiszta komló aroma.

Míg összeszedjük gondolatainkat, hagyjuk egy kicsit pihenni, és ez idő alatt teljesen ki is bontakozik. Előjött belőle az éles citrusosság, de nem túl nyomasztó, csak annyira erőteljes, mint amennyi citromot látott egy „citromos ice tea”. Még egy kicsit hagyjuk állni, hátha rejteget még valamit. És igen, trópusi gyümölcsök is elkezdenek éledezni, de továbbra is a fenyőerdőn átvezető úton bolyongunk.

Keserűje harmonizál az ízével, nem tapad, nem teríti be a szánkat, nem húzza össze, egyszerűen engedi, hogy élvezzük a sörünket.

Kóstolgatjuk, szinte harapjuk, morzsoljuk a fogaink között a komlót, míg ránk nem sötétedik, és haza nem érünk…

Komlók: Waimea

Alkohol: 6,7%

waimea.JPG

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Az eredeti cikk itt érhető el

Leave a Reply