Amikor Londonban jártunk és egész nap csak söröztünk

Nem mulasztottunk el kétszer is betérni a Harp névre hallgató törzskocsmába. Törzs, mert London etnikai paramétereit figyelembe véve kivételesen nagy számú, vélhetően originál brit emberrel sikerült együtt ürítenünk poharunkat és a nagy lélekszám következtében sűrűn betoldott "sorry" és "pardon" csak megerősíti mindezt. Egy nap leforgása alatt is szinte teljesen lecserélik a csapokból folyó mintegy 7-8 féle, jellegzetesen ale típusú sört és tanácstanaloknak kóstolót is ad a barátkozós és egészen vagány pultosnő.

Az az igazság, hogy ale típusú sörből nem bírom akármeddig, feltartóztathatatlan kényszerem támad egy idő után, hogy na, valaki most rögtön hozzon nekem egy korsó pils típusú sört – így volt szerencsém a Harpban Staroprament is inni, csapolva, naná.

Londonban amúgy azt vettük észre, hogy ott a jó kocsma, ahol dús virágkoszorú keretezi a már-már giccses faragásokkal díszített Viktoriánus házat, oda kell jól bemenni. Sok pénzzel, természetesen.

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Leave a Reply