A homeless ízű sör

Servatius
A doboznál meg kell állni, mert csak annak látványával együtt teljes ennek a csodálatos italnak az élvezete. Valószínűsíthető, hogy Giorgio Armani gatyába élvezne a látványtól. Hengeres, ezüst (aka natúr alaméniom) színezetű tárgyat képzeljünk el, rajta iromba western-like kapitális bötükkel a Servatius felirat, melyen fél glóriában, letolt kapucnis csuhában fametszetes hangulatú szerzetes mosolyog maga elé, vélhetően a nemes nedű íze felett érzett örömében. Alatta vetett árnyékú, arany színű, nemesen kurzivált script típussal, minden tipográfiai alapszabályt felrúgó Bier felirat jelzi, mit várjunk.
Nem haboztunk tovább, kortyoltunk. Először közvetlenül a dobozból, ahogy általában élvezni szokás. Erőteljesen citrusos (értsd: húgyszerű) alapízét réteges vulkáni hamu utóíz követi még hidegen is, bár akkor az még nem tartós. De ez felett mi örvendezénk vala. Azon pláne, hogy később sem bizonyult tartósnak.
Kitöltöttük pohárba. Habja alig, de az legalább nagyon buborékos és fél perc alatt összeesik. Nem mellesleg a pohár oldalának felső felén szintén méretes buborékok pöffeszkednek, amelyek ott is maradnak, tehát nem kellett gondolkodnunk, vajon mennyi széndioxidot tartalmazhat eredeti állapotában.
A szaga pazarul túlérlelt (értsd: rothadt) Sauerkraut*, finoman kidolgozott homeless vonulattal. Savanyú is, mint a disznó, pohárból érdekes módon fémes ízt is felvesz, utóíze ugyanaz, mint dobozból, ami nem hat sokáig, de addig emberesen megdolgozik a jól csengő névért. A tisztelt recenzensek maguk sem tudták, hogyan képes ember olyan arcokat vágni, mint az, aki éppen belehörpölt, pedig ők tették.
Ahogy melegszik, egyre savanyúbb, egyre ütősebb az utóíze, amely szintén egyre savanyúbb, én személy szerint csipetnyi, harmonikusan adagolt hamuzsírt véltem felfedezni. Közben egyre erősebb, kiérleltebb a homeless szag is. Maga az alapíz és az utóíz, amíg tart, versenyképes magával a Mesterrel is, azt meg kell hagyni. És rá kell gyújtani feleim, rejtett tartalékok, ismeretlen mélységek tárulnak a kalandor elé. A doboz alján darált homelesst véltünk felfedezni, de ez betudható a ritka durva anyag okozta módosult tudatállapotnak is.
Alkohol: 4,2%
Verdikt: 2/10 (ennek sincs elég sokáig mellékíze, sőt)
Ára 130-140 HUF körül, de nincs az a keménydrog, ami ár/érték arányban verni bírná; persze a Mestert leszámítva, de az nem is cél. A hatás olyan erőteljes volt, hogy extra mennyiségű elütést sikerült produkálni, de ezt végül mégsem vettük fel új minőségvizsgálati szempontnak.
*ha nem tudod mi az, műveletlen tuskó vagy, mars guglizni!

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Az eredeti cikk itt érhető el

Leave a Reply